A tornádó pusztító erejű forgószélben megnyilvánuló meteorológiai jelenség. Jellemzője, hogy a hevesen örvénylő légoszlop a viharfelhőből indul ki, és a földfelszínnel érintkezik. A földet el nem érő felhőtölcsért tubának hívják.

Egy tornádó átlagosan 2-3 percig létezik. Ez idő alatt futja be a több fázisból álló életútját. A tornádók kialakulásának első fázisa az örvénylő fázis, amikor megszületik a felfelé mozgó levegőből (amelyből maga a viharfelhő is kialakul). Ekkor jön létre jellemző tölcsér formája is. A következő fázisban az örvény eléri a földet. Ezután gyorsan következik az ún. érett fázis, a legpusztítóbb időszak. A törmelék, amelyet a földről szívott fel a vákuum, sötétre színezi a tölcsér alsó részét. Az összeesés fázisában a tornádó gyorsan gyengül és kerülete is egyre kisebb lesz. Végül a hanyatló szakaszban az energiáját pazarló módon felélő szörnyeteg gyorsan gyengül, majd eltűnik. A szélsebesség a legvadabb tornádókban túllépheti az 500 km/órát. A tornádók átlagos szélessége 400-500 méter. Általában 6–8 km-en át érintkeznek a felszínnel (a leghosszabb ismert tornádónyom azonban 350 km-es), és mindössze néhány percig léteznek.

A tornádók jellemzésére – a szélerősség és a pusztítás mértéke alapján – Theodore Fujita japán meteorológus 1971-ben egy relatív osztályozást dolgozott ki, amit később, az ezredforduló elején (2000-2004) átdolgoztak. Az Egyesült Államokban 2007. február 1. óta a korrigált Fujita skálát használják, ami EF0-tól EF5-ig terjed.

Egy átlagos tornádó 50–60 km/órás sebességgel halad, de minden évben megfigyelnek olyanokat is, amelyek szinte egy helyben állnak, vagy éppen 90-100 km/h sebességgel robognak.

A méret igen változatos lehet. Akadnak mindössze 1 méteresek, de előfordulnak 3 kilométeresek is. Átlagos méretük 400-500 méter között van. A nagyobbak többnyire kevésbé erős szeleket produkálnak.

A forgás iránya ugyanolyan, mint a ciklonoknál. Az északi féltekén az óramutató járásával ellenkezően forognak. Ritkán az örvény viselkedhet rendellenesen is: körülbelül száz tölcsérből egy az óramutató járásával megegyezően forog az északi féltekén is.

Az élőlényeket és tárgyakat a tornádó leginkább oldalirányban hajítja el. Az, hogy az örvény igazán magasba szívja a tárgyakat, elég ritka jelenség, bár vannak olyan felvételek, ahol ez is jól megfigyelhető. Az állatokkal hasonló a helyzet. Leggyakrabban kifelé, a földhöz közel repíti őket a szél, 40-600 méteres távolságra. Néha olyan esetekről is hallani, hogy halak, szalamandrák, békák hullottak az égből. Ilyen úgy fordulhat elő, hogy a tornádó víz felett halad el, és onnan felszippantja az élőlények egy részét.

Elviekben nem is a tornádó emeli fel a tárgyakat (ahogy sokan mondják: "szívja fel"), hanem a tornádó körüli légnyomás nyomja be a tárgyakat a forgószél közepe felé. Ugyanis a tornádó közepén alacsony légnyomás alakul ki és a földi légnyomás ezt próbálja kiegyenlíteni.

Hasonló elven működik a porszívó. A porszívó se tud szívni, ugyanis ilyen, hogy „szívóerő” nincs. Minden a légnyomástól függ. A porszívó nyomáskülönbséget idéz elő a motortérben és a külső légnyomáskülönbség tolja be a port a porszívóba.

 Egy szupercella:

 

---

 

 

 

Oldal: A viharokról
Viharvadászok - © 2008 - 2025 - viharvadaszdiscovery.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat